100.
Gondoltam a 100. bejegyzésem valami olyasmi lesz, hogy juhú, eljutottam idáig én, aki sosem akart blogot írni és csak dacból próbálta ki. Node mégsem.
Sok mindent kezdtem már el dacból. csakazértis. Ezért van jogsim. Ezért beszélek angolul. Ezért leszek büszke közgazdász. Ezért vagyok takarításmániás. Egyvalamit még nem sikerült. Nem tudok hinni az örök szerelemben. Még dacból sem. Néha ott pislákol bennem a vágy, szeretném hinni és álmodok róla. Ám én leszek az, aki tündérmesét olvas a barátnők kislányának és a végén hozzáteszi: ugye tudod, hogy mindez csak mese?
Be kell valljam, a sexandthecity-n nőttem fel. Az emberek hitték, körülöttem zsonganak a fiúk. Én pedig hittem, hogy olyan vagyok, mint Carrie. Egy ideje párkapcsolatban élő Carrie lettem. Aki legalább annyiszor szakított és talált már vissza, mint Carrie Big-hez. Honnan tudhatod, hogy megtaláltad a saját Mr. Big-edet? Nem hiszem, hogy akkor nem teszed fel magadnak ezt a kérdést. Felteszed, csak talán tudod rá a választ.
Ha hiszitek, ha nem tegnap beültem a moziba megnézni a filmet. Olyan volt, mint vártam. Csöpögős, tengerentúli, gazdag, fájdalmas, könnyed. Amibe szívesen beleképzeled magad. Amitől elhiszed, hogy neked is lehet. Lehet szemtelenül drága lakásod Manhattan közepén, lehet saját Luis Vuitton táskád, lehet MacBook Air-ed, lehet...Nem, nem erre vágyom. Talán egyikőnk sem. A felszínen jó volna. A lényeg, hogy lehet egy saját, neked való Mr. Big-ed. Aki flegmán lehozza neked a csillagokat az égről. Aki mellett narancsot ehetsz az ágyban. Akivel kölcsönösen úgy érzitek, nem születhetett neked valóbb ember az univerzumban.
_A fogyasztókban gondolatokat kell ébreszteni, mély nyomokat hagyni, hogy megvegye a következő számot, az az utánit és így tovább. Az emberek nem egy összefűzött papírhalomra vágynak, hanem egy olyan életre, amit a magazin – a marketing eszközeivel - megadhat nekik._
Ebben az esetben egy olyan életre, amit a sorozat - a marketing eszközeivel - megadhat nekik.
Sok mindent kezdtem már el dacból. csakazértis. Ezért van jogsim. Ezért beszélek angolul. Ezért leszek büszke közgazdász. Ezért vagyok takarításmániás. Egyvalamit még nem sikerült. Nem tudok hinni az örök szerelemben. Még dacból sem. Néha ott pislákol bennem a vágy, szeretném hinni és álmodok róla. Ám én leszek az, aki tündérmesét olvas a barátnők kislányának és a végén hozzáteszi: ugye tudod, hogy mindez csak mese?
Be kell valljam, a sexandthecity-n nőttem fel. Az emberek hitték, körülöttem zsonganak a fiúk. Én pedig hittem, hogy olyan vagyok, mint Carrie. Egy ideje párkapcsolatban élő Carrie lettem. Aki legalább annyiszor szakított és talált már vissza, mint Carrie Big-hez. Honnan tudhatod, hogy megtaláltad a saját Mr. Big-edet? Nem hiszem, hogy akkor nem teszed fel magadnak ezt a kérdést. Felteszed, csak talán tudod rá a választ.
Ha hiszitek, ha nem tegnap beültem a moziba megnézni a filmet. Olyan volt, mint vártam. Csöpögős, tengerentúli, gazdag, fájdalmas, könnyed. Amibe szívesen beleképzeled magad. Amitől elhiszed, hogy neked is lehet. Lehet szemtelenül drága lakásod Manhattan közepén, lehet saját Luis Vuitton táskád, lehet MacBook Air-ed, lehet...Nem, nem erre vágyom. Talán egyikőnk sem. A felszínen jó volna. A lényeg, hogy lehet egy saját, neked való Mr. Big-ed. Aki flegmán lehozza neked a csillagokat az égről. Aki mellett narancsot ehetsz az ágyban. Akivel kölcsönösen úgy érzitek, nem születhetett neked valóbb ember az univerzumban.
_A fogyasztókban gondolatokat kell ébreszteni, mély nyomokat hagyni, hogy megvegye a következő számot, az az utánit és így tovább. Az emberek nem egy összefűzött papírhalomra vágynak, hanem egy olyan életre, amit a magazin – a marketing eszközeivel - megadhat nekik._
Ebben az esetben egy olyan életre, amit a sorozat - a marketing eszközeivel - megadhat nekik.
