No subjetc, it's not necessary

Azt kaptam Apától még nagyon rég, hogy semmi sem lehetetlen, csak akarni kell. Sokkal régebben, minthogy az adidas egy egész kampányt épített volna erre.
Hibám, hogy a már elért dolgokat néha szem elől tévesztem. Csak arra koncentrálok, mi van még, mit szeretnék, mit kell tennem, hogy elérjem a következő célt. De az elmúlt fél éven látom, mit sem ér a rengeteg munka, ha elfelejtesz élni. Nem tudod mikor kipihenni a fékevesztett rohanást, nincs időd élvezni az eredményt. Elúsznak a pillanatok, fáradtan pislákolsz és keresed régi önmagad, amikor verseket olvastál a parkban, beleszerettél egy-egy könyvbe, imádtad a mókusokat Tapolcán, előre bekarikáztad a pestiestben a művészfilmeket, amiket feltétlenül meg akarsz nézni, ismeretlen villamosokra szálltál fel, hogy megtudd, merre is mennek, sportot űztél abból, hány buli fér bele egy hétbe. És amikor úgy bicikliztél a Margitszigeten, hogy a világ a tiéd volt...
Nem, nem akarom elfelejteni, nem akarok ezek nélkül élni tovább, de nem engedhetem azt sem, amiért küzdök. Mert az én életem arról is szól.
Nézzetek ki az ablakon. Süt a nap.